2015. augusztus 15., szombat

05.fejezet: Különleges nap

 Sziasztok!

Kis kihagyás után ugyan, de megérkeztem a következő résszel. 
Iskolakezdésig még 2-3 részt szeretnék publikálni. Hogy mi hogyan alakul, arról majd augusztus 31-én hozok egy rövid posztot, melyben mindent leírok, amit fontos tudnotok.
Nem is szaporítom tovább a szót. 
Kellemes időtöltést!

Alexandra G. Summer


                   


 Reggel a nap erős sugarai keltettek. Átkozott napsütés!-gondoltam. Rápillantottam az órámra, ami nyolc óra tizenhárom percet mutatott. Remek! Visszaaludni már nem tudtam, ezért bekapcsoltam a laptopom. Felnéztem Facebook-ra friss hírek reményében, ám csalódnom nem kellett: 1 új üzenet és 2 értesítő.  Tudtam kitől származik az üzenet, ezért nem lepett meg, mikor megláttam Dian nevét.

Dian Rassler: Remélem tudjátok, hogy ezt a ma hajnali dolgot nem ússzátok meg!

Ha nem tudnám, hogy ő a barátnőm, akkor ezt fenyegető üzenetnek venném. Hirtelen eszembe jutott Lena hajnali kinézete, és akaratlanul is elmosolyodtam rajta. Mindezek után rátértem az értesítőimre is, ami egy képet is rejtett  a tegnap éjszakából, bár nem ez lett a legelőnyösebb fotóm az tuti. A kezem égnek állt, a szám pedig tátva volt, mint aki várja, hogy bele dobják a csalit. Elgondolkodtam, mégis mit csinálhattam, de nem jöttem rá.  Amikor kellőképpen meguntam az én kis „virtuális életem”, úgy döntöttem ideje lemenni a konyhába, ahol az illatokból ítélve anyu főzött. Amikor beértem a helyiségbe a döbbenettől, ami kiült az arcára, én is megijedtem.

-Ailana! Neked nem iskolában kellene lenned?-nézett rám.
-Nem hétvége van?-kérdeztem vissza gépiesített hangomon.
-Nem kicsim, ma péntek van.

Uh, basszus! Az első két órám ma tuti kimarad, de a harmadikra beérek. Felrohantam felöltözni, fogat mosni, bepakolni. Mikor ismét lent voltam, anyu kezembe nyomta a szendvicseim. Én csak álltam ott, mint valami idióta.

-Mit szeretnél még kincsem?-nézett rám kérdően, mire én egy papírt és egy tollat  nyomtam a kezébe.

Tudta mire gondolok és megírta az igazolásom.

Lambert időközbe írt nekem egy SMS-t:
Merre vagy? Már az első két óra lezajlott.”

Útközbe pötyögtem is a választ:
Elaludtam, de 2 perc és belépek a kapun.”

Amint beléptem „kedvenc” portásom máris fogadott.

-Kérem a nevét!-közölte ridegen.
-Ailana Fielder- válaszoltam a gépies hangomon.
-Fiedler, azonnal felmegyünk az igazgatóhoz!-tájékoztatott ellentmondást nem tűrő hangon.

Már majdnem az igazgatóhoz értünk, amikor sikerült lelépnem. Egy óvatlan pillanatában gyorsan befutottam a terembe, ahol órám lesz. Remélem nagyjából világos, miért nem szereti senki ezt az ürgét.
Mivel még szünet volt, így senkinek nem tűnt fel, hogy kihagytam kettő darab órát.
Angol órám következett, amin Diannel voltam együtt.
Ahogy betettem a lábam az ajtón már jött is hozzám.

-Te hol voltál?-vont kérdőre.
-Elaludtam. Most meg mikor beléptem az ajtón a portás felíratta a nevem, azután az igazgatóhoz akart vinni, de én megléptem előle - feleltem kis mókus hangon.

Ezután a „kalandos” nap után Diannel úgy döntöttünk, hogy csajos délutánt tartunk, amit egy csajos este zár. Pillanatnyilag nem sok kedvem volt az estéhez, hogy miért? Ez egyszerű. Barátnőm már biztosan eltervezte, hogy megfog leckéztetni az éjjeli dologért, de miről tehetek én? Hisz ő jött le pizsamába.  A délután hamar elröppent, igazából csak  vásárolgattunk és ettünk.
Hét óra körül járhatott az idő,mikor jobbnak láttuk, ha indulunk is. Körülbelül fél órányi séta után –hát persze, miért vennénk használatba a tömegközlekedést- érkeztünk meg a célhoz. Tudni kell, hogy Elena négy utcával lakik följebb, mint én, így teljes örökkévalóságnak tűnt az út.
Sikeres célba érésünk után, Dian szobáját vettük célba.

-Drága, áruld el kérlek, miért nem lehetett a buszok szolgáltatásait igénybe venni?- szögeztem felé kérdésem.
-Lana, hisz tudod. Az nekem túlságosan úri.-viccelte el.

Ha nem mondod fel sem tűnik-gondoltam, de persze nem mondtam ki. Tisztában vagyok azzal, hogy ő nem szereti a tömegközlekedést, hiszen álmodozó volt mindig is. Titkon bízik abban, hogy ő egy hercegnő, akit a királysága védelmében száműztek az országából. Nos, ha hat éves lenne ez mind szép, s jó lenne, de tizenhét éves, ezért ezt egy „kicsit” furának tartom, de már megszoktam, hisz mindig is ilyen volt, plusz én is sokáig álmodoztam dolgokról.  Miután anya elmondta, hogy soha többet nem szólalhatok meg azt hittem csak játszik, hogy ez nem igaz. Nem sokkal később érzékeltem, hogy ez nem játék. Volt egy ovis barátnőm Jessika, de meghalt. Azt hiszem a halálának körülményei számotokra nem rejtély, hisz mind tudjuk  miért.

-Hahó, Lana! Itt vagy?-csapkodott kezével előttem Dian.
-I-igen. Csak elkalandoztam-pötyögtem.
-Remek, mert kitöltünk egy tesztet-vigyorgott. Én csak kérdő pillantásokat lövelltem félé, de magyarázta is - Ez egy olyan teszt, ami megmutatja, hogy milyen srác illik hozzád, és megtalálhatod a teszt végén feltüntetett oldalon.
-Dian, ez édes tőled, de én nem akarok társkeresősdit játszani. tizenhét éves vagyok, van még időm a szerelemre-fejtettem ki véleményem.

Láttam rajta, hogy csalódott. Sajnáltam, de ezt  meg kell értenie. Én nem akarok magam mellé most senkit, bár magam sem tudom miért, de úgy érzem jobb egyedül, mint egy kapcsolatban. Félek, ha lenne valaki az életembe, azt hamar elveszíteném, és ettől a szenvedéstől akarom magam és a környezetem megóvni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése