Sziasztok!
Hosszú-hosszú kihagyás után visszatértem. :) Köszönöm a kitartásotok, nem tűnt el senki mellőlem. :) Napokon belül itt a karácsony, ezért tervezek nektek egy extra hosszú részt - vagyis az átlagnál hosszabbat - . Nem tudom melyik napján, de ha minden sikerül akkor 24-én felrakom, ha nem akkor 26-án, amint géphez jutok. És ugye a karácsonnyal együtt jön a téli szünet is. Eddig mindenkinek jó? :) Élvezzétek ki minden egyes percét, hisz aranyat ér. ;)
Na, de nem is fecsegek tovább. Következzen az ÚJ RÉSZ! :)
Alexandra G. Summer
Egyértelműen
nem akartam, hogy elmenjen, hiszen csak a barátom, ezért mindent megtettem
annak érdekében, hogy lebeszéljem erről. Sikerült elérnem, hogy még egy hónapot
töltsön velem. Pár hetet muszáj vele lennem mielőtt elmegyek és lehet soha
többé nem látom se őt, se Adabel-t.
Másnap reggel kicsit szórakoztunk és
gondoltam megijesztem egy kicsit. Nos igen, ezzel nem is lett volna semmi gond,
ha nem ijed meg annyira, hogy elhigyje, valóban leestem az ágyról. Olyan gyorsan
a szoba másik végében termett, hogy talán ilyen gyorsan a torna órákon nem
futott. Amikor ideért hozzám és ránéztem
rémülettel teli arcára, muszáj volt nevetnem.
-Ez nem vicces!
Komolyan azt hittem, hogy valami történt veled – jelentette ki sértődötten.
-De nem lett semmi. Ne parázz már annyit! –
mondtam neki.
-Jó, de akkor
ígérd meg nekem, hogy soha többet nem hozod rám a szívbajt – nézett rám, mire
bólogatva jeleztem, hogy ígérem.
Nehezen akarom elhinni, hogy ő is azok
közé az emberek közé tartozik, akit itt kell hagyjak ki tudja meddig. De el
kell. Mindent elterveztem, ma éjjel fogok megszökni. Mivel még délelőtt kilenc óra körül járhat az
idő, így a nap minden percét megpróbálom kiélvezni Adabel-lel és Lambert-tel.
Időközben
kimentem a konyhába, hogy megnézzem Adabel mit csinál, de nem találtam sehol.
Csak egy levél állt a konyhaasztalon.
„Gondolom
szeretnéd még látni a nagynénéd és az anyádat is.
Ehhez nem kell
mást tenned, mint követni az utasításaim és megölni
a kis barátodat.
Vagy ha nem, anyád és a nagynénéd bánja!”
Ahogy
elolvastam ezt a levelet azonnal rájöttem, hogy nem várhatok éjfélig.
Megakartam tudni, amit csak lehetett volna, hogy merre induljak, de nincs idő,
se ember ehhez. Azonnal felmentem a
szobámba és elkezdtem csomagolni. Lambert nem sokkal később utánam jött és
értetlenül állt meg az ajtóban, majd egy pár perc múlva meg is szólalt.
-Hová készülsz?
– nézett rám még mindig értetlen arckifejezéssel.
Nem
mondtam semmit csak kezébe nyomtam a levelet.
Amint elolvasta el is tűnt. Ő is pakol. Velem akar jönni. Nem engedhetem
neki, viszont nem is ez a legjobb alkalom arra, hogy vitatkozzak vele. De
veszélybe sem sodorhatom az életét. Az
az ember, aki a levelet írta veszélyesnek érezheti Lambert-öt, máskülönben
miért akarná megöletni minden ok nélkül, ismeretlenül? Mire mindent végig
gondoltam készen álltam az útra és a mögöttem álló Lambert is.
-Ne gyere. Veszélyes számodra – mondtam.
-Nehogy azt
hidd, hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem – mosolygott rám, ezzel is jelezve,
hogy nem érdeklik a veszélyek.
Nem
sodorhatom veszélybe, viszont veszekedni sem most kellene vele. Majd valahol
lerázom itt a közelbe vagy pedig azt mondom neki először München-be kell
mennem. Igen, ezt fogom tenni. Elfogom
téríteni München felé.
-Lam, először München-be kellene mennünk.
Meg kell néznem, hogy minden rendben van e nagyiékkal –hazudtam.
-Oké – egyezett
bele.
Már az állomáson vagyunk és várjuk a
vonatot. Már épp bemondták, hogy a München felé tartó vonat hamarosan
megérkezik, mikor rezgett a telefonom.
-El kell mennem a mosdóba. Ha beér a vonat
szállj fel, nemsokára jövök utánad – mondtam, mire ő egy bólintással
jelezte, hogy oké.
Elszaladtam
a mosdó felé és gyorsan be is mentem, hogy megnézzem miért is jelzett a
telefonom. Egy SMS rejtett számról.
„Nem fogod tudni
örökké halogatni. Megtalálni se fogsz egy könnyen.
Kár
próbálkoznod. Inkább játssz a Barbie babáiddal.”
Ha
azt nem is tette érthetővé számomra, hogy hova kell mennem mégis tudtam, hogy
talán hova érdemes. Mivel megtudom nézni, hogy honnan küldhettek számomra
üzenetet az elmúlt percben, így elég hamar kitudtam deríteni, hogy Berlin.
Igen, ott fogom megtalálni.
Miután
mindent végig gondoltam visszamentem a
váróba és vettem egy jegyet a leghamarabbi berlini járatra. A müncheni
vonat is elment már tíz perccel ezelőtt, az enyém pedig három perc múlva indul,
szóval igyekeznem kell vissza a peronra. Éppen hogy felértem a vonat be is
gördült, így felszálltam rá. Közben Lambert SMS-ek hadát küldte, hogy merre
vagyok, miért nem jelentkezem. Szörnyű volt belegondolnom, hogy ezt tettem
vele, de így lesz a legjobb. Neki nem esik baja, én pedig a végére járhatok
ennek az egész cirkusznak, ami kiskorom óta üldöz. Kénytelen voltam visszaírni
Lam-nek, mert már untam a folyamatos rezgéseket.
„Nagyon sajnálom
az egészet, de hidd el ez csak a te érdekedet szolgálja.
Kérlek, ne
indulj a keresésemre, nem éri meg kockáztatni az élted! xx”
Rengeteg
feladatom lesz még. Találnom kell egy helyet, ahol meghúzhatom magam, munkára lesz szükségem mellette.
Nem tudom mennyit időzök Berlinbe, nem sokat tervezek.
A
vonat egy óra múlva megérkezett a fővárosba. Az SMS-re következtethetően egy
olyan helyen lehet az illető, ahol gyermekkoromba jártam. Követtem a jeleket,
nyomokat, mire egy elhagyatottabb kis részre értem. Itt is járkáltak emberek,
de nem annyian, mint a belváros környékén. Épp egy étterem mellett sétáltam el,
ahova éppen alkalmazottat keresnek. Gondoltam szerencsét próbálok.
-Jó napot! Az álláshirdetés miatt jöttem – szólítottam
meg a pultban álló lányt.
-Szia! A főnök
jelenleg nincs bent, de a helyettes tud fogadni és vele tudsz erről beszélni.
Az irodáját a folyosó végén, balra találod – navigált.
Igen
könnyen megtaláltam a keresett helyet. Bekopogtam, majd mikor egy fiatal férfi
hang jelezte, hogy szabad benyitottam.
-Jó napot! Az állásra szeretnék jelentkezni –
kezdtem.
-Jó napot
magának is! Kérem foglaljon helyet! – invitált beljebb – Nos, kezdjük talán a
nevével.
-Ailana Fiedler.
-Életkora?
-17.
-Volt már tapasztalata
vendéglátóegységben? Felszolgáló, pultos esetleg konyhai munkakör?
-Szakmai gyakorlat alatt tapasztaltam meg a
felszolgáló és pultos kört.
-Értem. Egy kérdésem lenne még Önhöz.
Miért szükséges a kommunikációs képességeihez az a szerkezet, illetve befolyásolja-e a munkavégzést?
-Van egy betegségem, ami miatt sajnos csak
ezzel tudok kommunikálni. A munkavégzést nem gátolja, rengeteg visszajelzést
kaptam már, miszerint a vendégek megvoltak elégedve velem a szerkezetemmel
együtt is –feleltem egy kis furfang keretében.
-Rendben.
Felveszem próbaidőszakra. Mellesleg a becsületes nevem Greg Stanford –fogott
velem kezet.
Hálás
pillantást vetettem rá majd kimentem. Remek, munkám már van és csak a fedél
hiányzik a fejem felől. Épp ebben a pillanatban szólalt meg a telefonom. Mama
neve villant meg a képernyőn. Azonnal letettem és írtam neki.
Én: „Mit
szeretnél?”
Mama: „Tudom,
hogy leráztad Lambert-öt és Berlinbe mentél. Ha már nem tudunk semmivel
sem megállítani,
akkor az egyik elhagyatott résznél van egy kis étterem. Onnan nem messze van
egy lakás a nevemen. A kulcsokat a postaládában találod. Menj oda és vigyázz
magadra nagyon!
Néha jelentkezz
Kicsim!”
Én: „ Köszönöm
Nagyi, ígérem fogok!”
A
lakás probléma is megvan oldva. Az étterem mellett valóban állt egy kis ház, a
postaládáján pedig mamának a neve. Kivettem a kulcsot és bementem. A ház
ragyogott, mintha valaki rendszeresen látogatná és takarítaná. Nem volt
hatalmas ház. Egy kis nappalit, konyhát, fürdőszobát és két hálót takart. Nekem
ez épp elég lesz. A hűtőben kaja is volt, szóval éhezni nem fogok; a hálónak
egy elrejtett zugában egy széf volt elrejtve, melynek a kódja az egyik könyvben
volt. Mikor kinyitottam egy üzenet fogadott:
„Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap. Ez a pénz elég
lesz neked bő két-három hónapig.
Vigyázz magadra és sok szerencsét!”
Ez a Nagyi írása. Bizonyára tudta, hogy
egyszer elfogok indulni és felkutatom az apám. Nem állít meg, hanem bíztat és
támogat. Innen már nincs más út, mint letelepedni egy kis időre és minden
nyomot megkeresni, ami elvezet hozzá.
Nagyon imádtam ezt a részt! Folytasd amint tudod, mert kíváncsi vagyok a következő eseményekre. ;)
VálaszTörlésAmint tudom folytatom :)
VálaszTörlés